Némi kétséggel vágtunk bele az idei sporttábor lebonyolításába, tanulván az eddigiekből, hiszen az időpontot megelőzően az idén az eddigieknél is kisebb volt az érdeklődés, de a megszokottaktól el nem térve, a meghirdetett időpontra a lendület alább hagyott. Olyannyira, hogy a megbeszélt találkozón alig néhányan néztünk kétségbeesetten egymásra, de mint derült égből a villámcsapás, egyszer csak megindult a gyülekezés és szinte egy időben futott be mindenki. Egymás köszöntése után meg is kezdődött a tábor felállítása, majd egy rövid tábornyitó monológ után, a bemelegítést követően neki is vágtunk a futásnak, hogy felmérhessük az emberanyag minőségét. Hegyi táborainkat nem lehet összehasonlítani az alföldön lebonyolított táborokkal a földrajzi adottság, illetve a viszonyok miatt se, de rövid időn belül elégedetten nyugtáztuk, hogy maroknyi seregünk fizikális állapota az eddigi legjobb. Nyilván ez köszönhető annak is, hogy a köldökpiercinges és egyéb külcsínyben erős „bajtársak”, az elméleti síkon harcoskodók és rendszeres hugyivók otthon maradtak, ezzel se hátráltatva minket, akikre megvetéssel ugyan nem tekinthetünk, mert legalább alkalmatlanságukkal nem ássák még szélesebbre azt a bizonyos árkot a cselekvők és önmaguk közt. Az első nap edzését egy irányított erőnléti sorozatgyakorlattal zártuk, majd fürdés, vacsora, majd az elmaradhatatlan tábortűznél átbeszéltük a különböző társadalmi problémákat.
A második nap reggelén már egy összetettebb edzést bonyolítottunk le, majd a délután folyamán lehetőség volt betekinteni egy átfogó grappling, földharc oktatásba, majd ezt követően ezek gyakorlására is sor került.
A harmadik nap reggelén szintén futással indult az edzés, de ezúttal egy hosszabb táv állt előttünk, és az edzőcipőt evezőlapátra cserélve 4-es kajakokkal indultunk meg a vízitúrára.
Kellemesen elfáradva szálltunk partra, majd végezetül a sportfoglalkozást egy átfogó erőnléti gyakorlattal zártuk. Tudjuk, hogy nem a táborban megjelentek létszámából kell „ítélkezni”, mert sokan képzik magukat a táboron kívül is, és magának a tábornak a híresztelésekkel ellentétben nem az a lényege, hogy évente egy hétvége alatt legyőzhetetlen harcosokat képezzünk, mert ehhez több éves alázatos és kitartó munka szükségeltetik, csakúgy, mint az élet más területén, ha az ember valamit el szeretne érni. A táborok célja az, hogy utat mutassunk a mai romlott világban és mind emellett azt a szerepet tölti be, amit más összejövetelek nem. Ha csak árnyékában, de ezen táborok alkalmával és az ezt magába foglaló életvitellel, alázatossággal és tettrekészséggel közelebb érezhetjük magunkat a sokat és sokak által dicsőítet Waffen-SS-hez. Sajnálatos tény, hogy még mindig tömeget mozgatnak meg azon „bajtársi” találkozók, melyeket a valós semmittevés vesz körül, illetve kimerül a hugyivásban, zenei helyzetkép áttekintésben és sok, a valós mozgalomhoz nem illő antiszociális cselekvésben, melyet sajnos hosszasan lehetne sorolni. Csak rajtunk múlik az, hogy ez a sor rövidül-e a közeljövőben vagy nem. Ha eszmédhez hűen cselekszel, az igaz a tömegben megtalálja az igazat és közös erővel elsöpörheti a szennyet, a rosszat.
P. Attila
Képek a táborról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése